TÉL ÉS VERSEK #5
Valaki kilépett a megálmodott jövőmből…
Valaki kilépett a megálmodott jövőmből.
A keresési gépezetem roncsa miatt, már
nem úgy látom őket, mint ők engem.
Holdfény kisugárzás, elmázolt arc, kéjes vágy.
Hullámzik mellettem a tenger.
Belevetném magam és későn jövök rá,
hogy én vagyok az. Beléd is vetném a hitem,
de csak most jövök rá, hogy a találkozás
olyan rég volt, mint ez a pillanat.
Akkor szavaztunk először bizalmat egymásnak.
Két könnyed test az éjszakában.
A vízfelszínen lebegtünk. Csupasz testünket nem kötötte össze más.
Lehúz az átnedvesedett önérzet.
Saját vers
