Nemezis
A Nemezist legelőször a borítószavazásánál láttam. Kevés szavazatkülönbséggel, de a mostani borító győzött, aminek meg kell hagyni eléggé örülök, mert a másik verzió nagyon nem jött be. Az ezüstre festett lány gondolom én a főszereplő nőnkkel akar megegyezni, mindenesetre elég okot adott arra, hogy hasonló fotózást kerekítsünk belőle. Szóval a közeljövőben ne ijedjedetek meg, ha festett embereket láttok az utcán, amint könyvvel a kezükben pózolnak, valószínűleg mi leszünk azok!
A könyvet hátulját már tényleg szinte soha nem olvasom, de volt némi fogalmam arról, hogy valami hercegnő beleszeret egy ellenséges királyba. Na, ezt nagyjából úgy képzeltem el, hogy adott egy navalygós tini hercegnő valami titkolt kapcsolat, esetleg az ellenséges királynak felesége van és akkor törvénytelen, vagy lehet, hogy sokkal idősebb… szóval spekuláltam, de erre nem számítottam.
A világ:
Az írónő alkotott mondhatni egy új világot, ami nem teljesen igaz. Hisz sok mindenben teljesen igazodik a történelmi dolgokhoz vagy már annyira fantasy, hogy egyáltalán nem hasonlítod semmihez. Ez elsőre zavarónak hathat, de kifejezetten tetszett, hogy egy olyan kultúrát foglalt fantasy körbe, mint az egyiptomi. Fáraók, piramisok, öltözködések. Habár inkább képzelném el úgy, mint egy utópikus utramodern egyiptomi világot. A fantasy része elég újszerű volt. A piramisok alapvetően misztikusak számomra, de ez kiegészült egy csapat furcsa félig kitalált álattal. Mondhatni a fantasy rész nem volt olyan nagy százalékos, mint hittem, hogy lesz. De nem is kellett! Elnyomta volna magát a történetet, ami a kitalált lények nélkül is megálta volna a helyét. Még továbbra se tudom teljesen elképzelni a szerpeneket – sőt eleinte, úgy jelentek meg előttem, mint az Így neveld a sárkányodat rajzfilm sárkányai.
A karakterek:
Kijelenthetem, hogy szinte az összes szereplőt kedveltem, de megemlíteném, hogy alig játszik pár karakterrel a történet, hisz inkább a két főszereplő kapcsolatáról szól minden. Valójában csak ők ketten vannak kidolgozva rendesen, a többiek egy-egy sémára ráhúzva, ami nem feltétlen jelent negatívot vagy pozitívot.
Tarik (Sólyomkirály): Végre valaki, akinek a képessége nem a jövőbelátás, gondolatolvasás, túlzott erősség és ami van még…, hanem lingot. Vagyis felismeri a hazugságot, és ha félig hazudsz, azt is érzi, szóval… hazugságfelismerő képességgel rendelkezik. Imádtam ezt a tulajdonságát, hisz így voltak olyan szituációk – képzeld el, hogy valakibe bele vagy esve, és tudod, hogy ő is így érez irántad, vagy majdnem hasonlóan és erre azt hazudja neked – aki átlát a hazugságokon – hogy nincs beléd esve. Ez egy fiatal királynak igen jó képesség.
Ugyan a király énje is szerethető volt, mégis Tarik maga volt az egyszerűségében, aki megfogott engem és a hősnőnket is. Racionális döntéseket hozott, mégis ott volt a vékony álarc alatt egy törékeny 18 éves fiú, aki elvesztette az apját és ezáltal túl korán lett király. Ami a viselkedését és érettségét illeti, sokkal felnőttebbek volt a koránál.
Sepora: Az engedetlen hercegnő, aki elszökött az apja elől, hogy az ne tudja rosszra használni a képességét. Sepora Kovács, egy ismét olyann dolog, ami miatt nagyon jó a könyv. Még plusz pont az írónőnek, hogy nem Tariknak vannnak Kovács képességei. A Kovács lét egyenlő a Sorssal, hisz háborúkat akadályozhat meg és indíthat el. Nyersanyagot termel, amira mindig szüksége lesz az emberiségnek. Mit kezdének a jövőben gondolatolvasással, ha nincsenek alapvető anyagok?
A hercegnő természetét különösen kedveltem, Tarik jellemét visszafogottabbnak mondanám, csendesebb, gondolkodósabb, higadttabb, addig Sepora borzasztó makacs, egyfolytában hajtja a tenniakarás, indulatos és hirtelen. Ami mindkettejükre jellemző, hogy elfolytják az érzelmeiket, mások érdekeit tartják előbbre és legszívesebben elkerülnék az nehezebb súlyú posztjaikat, de nem tehetik.
A további szereplők között Sethos volt, Tarik indulatosabb verziója, de hatalmas szívvel, Rashidi az öreg morgós, Cy Gyógyítót már elég nehezen képzeltem el, főleg, hogy 13 éves. A szereplők mindegyikét egy tízessel többnek nyílvánítottam el magamban. Eron király viszont nagyon nem illett az egészbe, ha annyira kegyetlen lenne, akkor miért nincs kidolgozva normálisan a személyisége? És, ha Sepora miatta ilyen badass girl, akkor miért nincs egy visszaemlékezés se, hogy mik történtek a múltban?
Mindenképp várom a folytatást és nagyon tetszett, mégis hiányérzetem van. Nem tudom pontosan miben, mert a világot, szereplőket imádtam, valószínűleg az a bajom, hogy mindegyikből hiányzott egy kicsi valami és ez valami naggyá lett összerakva.
Kedvenc karakter: Tarik
Kedvenc idézet: Nem találtam kiemelkedő mondatot.
Kedvenc jelenet: Több is volt: SPOILER 1. mikor a vásárban vannak és Tarik fizet a kisgyerekeknek, hogy kérdezzenek Seporától. 2. az első csók jelenete SPOLIER VÉGE
- Képek a Pineterestről.
