TÉL ÉS VERSEK #3

Vigasztalás

Látom, rosszkedvű vagy, Mint én, amikor belépek Egy négyemeletes bérházba, Ahol egy rokon lakott egykor. Álmodtam is azzal a hellyel, A hálószobában dolgoztál, Írtál valamit, és elromlott A riasztó, de senki sem jött be, Egyedül maradtál, a gyerekek A parkban játszottak. Képzelj el egy korcsolyapályát, Feledkezz meg a lépcsőházak Tisztítószerszagáról, És a türkizzöld falakról, Amelyek a kórházra emlékeztetnek! Korcsolyánk élével betűket Rajzolhatunk a jégre, Miközben egymás kezét fogjuk, És senki sem fogja tudni elolvasni A szöveget a napsütésben. Tegyünk úgy, mintha katona lennél, Aki most épült fel sérüléséből, Én pedig ápolónő, és szeressünk egymásba, Mint egy rossz romantikus filmben. Írjunk történeteket együtt, Ha már a miénk csak a fejemben él!