TÉL ÉS VERSEK #4
Dérlepte fenyőágról lassan lehullik egy csillag Vattacukor felhők fölött ezüst szigszalag A kémény ma füst helyett csillámot ereget A feldíszített nappalit belengi a szeretet.
Egy kis szán áll a köves úton Hátsó részén tele puttony A nappaliból árad a fahéj és a csokoládé illata Ez az idő a békés, meghitt nyugalom pillanata.
De jaj! Mi ez a zúgás? Eget mozgató szélfúvás?
Mi ez a földindulás? Mindent beterítő havazás? Eltűnt a fenyőág, a felhők az égről Csillám helyett hó hullik a kéményből! Merre van az út? Hol a szán? Semmit se látni a fehérség óceánján.
Lassan újra kitisztul a táj Minden a régi helyén áll Az ünnepi díszben álló nappalit megtölti a nevetés És a hógömböt visszarakja a kandallóra egy gyerekkéz.
@Caulker
