TÉL ÉS VERSEK #2

Megfáradt lelkem elvész a sűrű hóesésben, Összetört szívem sajog a kongó ürességben. Fájó sebeim neked mutatom, Könnyező arcom a szürke ég felé fordítom.

Közel lépsz hozzám, mégis távol maradsz tőlem, A fagyott rózsa tövise, mit felém nyújtasz, Teljesen felsérti a kezem. Vad sikolyok keretezik arcod vonalát, Elengedted a kezem, majd Széttépted szívünk szerelmes fonalát.