Nyár és versek #7

Sziasztok!

Ma egy saját versemet hoztam el nektek:

Ellentétben állok

Ellentétben állok az idővel. Gyors nekem. Megélni a másodpercet nem tudom, ha akarom. Megélni a másodpercet megtudom, de fáj nélküled. Szavaid bölcsnek hatnak. Hatásuk nagyobb. Mint hinnéd, életedben. Magamba zárnám az összeset. Tanácsot, intelmet. Melyeket megéltél nekem. Éltél értem, de én nem adtam. Cserébe csak buta tréfát. Játékot, viccet. A nevetésem volt minden. Szeretetemet jelzi. Irántad. Még mindig. Nem tudok tiszteletlen lenni. Ha tudom, megvetnéd. Nem tudok nem mosolyogni. Ha meséid mástól hallom. Nem tudlak nem érezni. Örökséged az alkonyon libeg. És nem száll alá sohasem. Nélkülem nem.