A viharszívű Mya Mavis
A könyv megmutatta, hogy a rossz emberek se csak gonoszságból állnak, hogy valójában nem is gonoszok csak a szeretet cserbenhagyta őket. Persze mindig vannak kivételek.
Tettem egy fogadalmat, amit megszegtem. Úgy volt, hogy A viharszemű Mya Mavis-t csak akkor kezdem olvasni, ha megjelenik a harmadik rész, de ez nem jött össze. Mivel a Nerd Of The Month alkalmával közösen újraolvastuk a lányokkal A napszemű Pippa Kennt, nem bírtam ki, hogy ne kukkantsak bele a Mya Mavis-be, aztán nem volt megállás és azon kaptam magam, hogy az utolsó szavakat koptatom. És jesszusom! A megérzésem, miszerint az előzőben jobban szerettem Gage-t habár alig szerepelt benne - , itt beteljesült és annyira odáig voltam érte!….csak semmi spoiler.
Az értékelést csak az böngéssze, aki olvasta az első részt!
Tehát az alaphelyzet: Pippa és Ruben megérkeznek a Kolóniára, épphogy túlélik és egyenesen Peter Kenn karjaiba pottyannak. Ugyebár az írónő az első könyvben elárulta nekünk Peter szemszögén keresztül, hogy ő Pippa vérszerinti apja. Ezt igazán hagyhatta volna későbbre és akkor sokkal nagyobbat ütött volna, de hát ezt az egy hibát elnézzük, mert más dolgok viszont perfektül jöttek.
Pippa felébredése rögtön súlyos információzuhataggal indul, azt hinnéd, álmodik. Kezdve Jupiter Day adatmorzsával, folytatva hát igen nem épp kimanikűrözték és rögtön egy kolóniabeli szabály is jön – vagyis később, de lényegtelen – és Ian-t rögtön megismerhetjük.
A Kolónia számomra sehogy se lett szimpi és nem csak azért, mert Kelsei az elején rossznak harangozta be. Nem, szimplán az egész nem tetszett, de negatívumként sem éltem meg az elejét leszámítva, csak kellett, hogy Pippa meghúzza magát és családra leljen. A Kolónia kialakítása – mintha erre a világra készültek volna fel, talán sejtetik is, hogy erre a célra épül t– nem véletlenül lett tökéletes, hisz Bennett Kenn tervezte. Kilogikázva ő lehetett Victor Kenn nagyapja, tehát Pippa felmenője, mivel az első részben szerepelt Victor szemszögéből, amikor elment a nagyapjához, aki építész volt és, aki az erődházat is tervezte. Ezt muszáj volt kiemelnem, mert annyira jók ezek az összefüggések a családokkal, mint, hogy Ruben és Gage, valamint Mya Mavis felmenője és Victor Kenn egy helyen voltak, aztán háromfelé szaladtak…
Szóval a Kolónia maga tetszett, a benne élő emberek már más kérdés. Kedveltem az új főszereplőnket Mya-t és, hogy ő nem felel meg az elvárásoknak, különc. Meg persze rajta alapult az egész második rész. Hazel és Phil, nos Hazel sokszor idegesített, de olyan jóízűen, lánytestvéresen, nevettetősen, aranyosan, ahogy Pippa is érezhet iránta, Phil már egy másik világ, ő egy mérnöktanonc, akit elbűvölnek az elektronikai cuccok és valahol mélyen egy óriási zseni. Szerettem a kis zseni karakterét, de nem annyira, mint Gage-et.
Pippa állandóan Rubenhez hasonlította, így nehéz volt észrevenni milyen is, de ahogy Pippa is lassan megismeri, úgy mi is. Szerettem Rubent az első részben, az elején vadember volt, aztán Pippa meglágyította, de nem sokat kellett tennie azért, hogy egymásra találjanak. Pippát sodorta az ár, a Ruben folyó vitte magával, eleven, nyitott srác, beszél, ha jó a kedve, beszél, ha rossz a kedve, barátságos és sokat mosolyog. Ő az aranyos fiú, aki a dumájával levesz a lábadról, akibe rögtön belezúgsz, DE vigyázni kell vele!
És ott van Gage, a nagytestvér. Az örökké gondoskodó, zárkózott, megsebzett szívű, csöndes, titokzatos, néha félelmetes. Az első bunkó mondata óta imádtam. Tett dolgokat, bevállalta, felnevelte az öccsét, hazudott, hogy védje a keserű élettől. Inkább kihátrált, csak Rubennek legyen jó, megvédte minden szinten. Visszatartotta az érzéseit, hogy másoknak jó legyen, lenyelte a büszkeségét, ha kellett. Bizalmat érezve megnyílt, és rettentő erős vonzattal adta vissza, figyelemmel és türelemmel karöltve. Csodálkozik valaki, hogy ő a kedvenc? Talán kedvenc könyves karakter is, Pippával versengve.
Peter és Hester, Hester megmutatta Pippának milyen egy anya, soha nem érezhetett ilyet, az a nagyon kevés jelenet is hihetetlenül szívbemarkoló volt. Peter Kenn, a vérszerinti apa. Nagyon remélem, hogy a következő könyvben egymásra találnak. Érthető, hogy semelyikük sem a nagy egymásra találós pillanatok megteremtője, nem olyan a személyiségük. Mindkét oldalról fájdalmas nyitni a másik felé, mégis mintha mindig is szerették volna egymást. Össze kell szokniuk és több apa – lánya jelenetet szeretnék, hogy harcoljanak egymásért.
Hát ennyi, nem tudom mi lesz a folytatásban, de most tudom, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Kíváncsi leszek arra, mi lesz az információval, amit Gage-től megtudtunk, semmi jóra nem számítok azok alapján, de kitudja. Utólag: szeretnék visszatérni az erődházba Gage-el!
Kedvenc karakter: Gage, Pippa
Kedvenc idézet:
„ Az eseményeket nem fordíthatjuk vissza, még ha az új út, amin járunk, félelmetesebbnek tűnik is.”
„ Gyűrűzött a jelen, és a végtelen bendőjű idő újra legyűrt.”
Kedvenc jelenet: SPOILER az összes Gage és Pippa jelenet SPOILER, valamint Tommy és a fiúk jelenetei, mintha az apjuknak állt volna.
