Gyönyörű pillanat
Halihó!
Az előző posztban ugyebár rávezettem a mai értékelésre, megmagyaráztam szépen mindent, tisztáztuk Jamie McGuire sorait és, hogy mi is pontosan a Gyönyörű pillanat. Ha lemaradtál volna róla ide kattintva elolvashatod.
Tehát a Gyönyörű pillanat a Gyönyörű sorcsapás sorozat 2,6. része. Meg ne kérdezzétek a számozásokat, miért így van, mert fogalmam sincs. (A Gyönyörű esküvő kapta a 2,5. helyet.) A kiszemelt könyv egy spin-off verzió - habár az lehet csak sorozatoknál van -, vagyis egy kiegészítő kötet két mellékszereplőről, Americáról és Shepley-ről.
America és Shepley történetéről homályosan beugorhat valami, amolyan első látásra szerelem dolog volt, meg hát másképp is működik az ő kapcsolatuk, mint Abby -é és Travis-é. Na itt volt a probléma! Én magamban még amikor mellékszereplők voltak kialakítottam egy képet a személyiségükről és a kapcsolatukról.
America kicsit hivalkodóbb személyiség, aki néha szeret játszani az emberekkel és sokszor túl - aggód dolgokat, valamint fél bizonyos dolgoktól: legyen az, hogy a kapcsolatuk Abby-éktól függ vagy maga a házasság intézménye.
Shepley már sokkal összetettebb és, annak ellenére, hogy America-val sem volt bajom, mégis inkább ő lett a favorit. Kezdjük azzal, hogy milyen kitartó! Nem spoilerezek sokat, mert nagyjából az első a megismerkedés után, így belevág a közepébe a könyv, ha elmondom a történet ott folytatódik, hogy már kétszer megkérte America kezét!
Ahogy én képzeltem Americát (Mare), a képen: Marina Salas.
Milyen ez a srác, ha nem kitartó, odaadó és elolvadok? Persze, sokkal inkább kérdés, milyen az a lány, aki nemet monda neki? Shepley tipikusan az a személyiség, aki egy párkapcsolatban mindent megtesz a másikért. Már mellékszereplőként is lappangott benne, ami most a könyvben kiteljesedett, de NEM megfelelő formátumban: a Maddox-vér. Mert Shepley is Maddox, Travis kétszeres unokatesója, szóval több százalékban, mint a normál unokatesók, szerintem az felér a tesósággal és ez látszott is rajta, de ezúttal kicsit túl lett tolva.
Ahogy én képzeltem Shepley-t, a képen: Adam G. Sevani.
Shepley személyiségét bennem kissé összetörte
most Jamie, mert nem teljesen úgy képzeltem el, ahogy ő. Tudom, hogy Maddox, de mégse adtam neki akkora temperamentumot, mint a testvéreknek, Jamie pedig igen. Habár Shepley alapvetően kontrollálja magát, néha kirobban és reméltem, hogy ez a kirobbanás megtörténik, mert már nagyon kellett, de reméltem, hogy nem így.
Ahogy az írónő képzelhette el Shepley-t, a képen: Mario Casas
(Nekem ő teljesen Travis.)
A másik probléma a történettel, hogy mást vártam. Abból kiindulva, hogy teljesen különböző személyiségek, teljesen újfajta szerelmes sztorira számítottam, aminek egy részét meg is kaptam az elején és a végén, de a közepén jött a Maddox -áradat, amit kiemelném, hogy IMÁDOK, de róluk valami szebbet, másképp megfoghatatlant akartam, félig meg is kaptam.
Habár eléggé irritált, hogy az első két fejezet között majdnem egy év telik el, azért kellemes nosztalgikus élménynek hatott az első találkozás, az első randi. Mindenesetre az alapötlet okés volt, nem túl bonyolult, de kellőképpen illet ahhoz, hogy megértsd mindkét oldalt és tudj min pörögni kétszáz oldalon keresztül. A Gyönyörű pillanat, tényleg egy gyönyörű pillanat, míg elolvasod!
