A fiúknak, akiket valaha szerettem
Sziasztok!
Több oka is volt, hogy elkezdtem ezt a könyvet. Az egyik, hogy nem tök aranyos a címe? A másik: olvastam már Jenny Han-tól A nyár, amikor megszépültemet és megszerettem az írónő laza, romantikus történetmesélést, ahogy az itt is megvolt.
A történet röviden: Lana Jean egy tizenéves lány, kiskora óta szerelmes a szomszédjába, aki a nővérével járt, majd egy alkalommal a levelek, amiket azoknak, a fiúknak írt, akiket valaha szeretett véletlenül a címzettek kezébe kerülnek - köztük a szomszéd srác kezébe is - jönnek a bonyodalmak. (Hogy spoiler mentes legyen teljesen kihagytam a másik srácot, de azért lesz róla szó!)
A borító: kis egyszerű, nem ájulok el tőle, de nem is kell.
A karakterek:
Lana Jean: Ismét felnőtt (vagy felnőttesebb lett) egy karakter a szemünk előtt. Nem olyan tipikus esetlen lány, de nem is az a fajta, aki már sok lenne. Középátlag, vagyis mindenki bele tudja képzelni magát a helyébe. Tetszett, hogy valamilyen szinten "egzotikus" vagy egyéni, kinek hogy.
Peter: Ő egy hullámvasút volt, az elején semleges szereplő, aztán megkedveltem, majd sikerült elérnie, hogy ne szeressem, végül meg mégis megszerettem. Valahogy így érezhetett iránta a főszereplőnk is.
Josh (a szomszéd srác): Na, hát Joshie. Nem tudom miért utáltam pontosan, talán mert végig hallgatott arról, hogy érez. Vagy, mert túlságosan is szimpatikusnak és szerethetőnek akarta beállítani, és ennek pont az ellenkezője történt, baromira ellenszenves lett.
Jenny Han előző könyvéhez is sikeresen írt egy olyan talán - befejezést, ahogy ennél is. (Az A nyár, amikor megszépültem értékelése itt.) Szeretem ezeket a talán végű lezárásokat - természetesen, a nem happy end végűek mellett -, hogy tovább gondolhatjuk a könyveket minden kötöttség nélkül. Emiatt vagyok bajban az írónővel, mert kifejezetten szeretem, ahogy ír, de mint a másik könyvnél is taglaltam nem kéne neki folytatás, úgy ennél is erre a megállapításra jutottam, tökéletes egy könyvnek. Elhiszitek, kiakadtam, hogy lesz folytatása ennek a könyvnek! Valahol pedig mégis várom, borzasztó kettős érzés.
A történet alapvetően nagyon aranyos, gimis szerelmes alapokon fekszik. A karaktereknél csak három főre tértem ki, de el kell mondjam, mennyire utáltam a nővérét, Margot-t. Lana - ban volt egy kényszer, hogy megfeleljen Margot-nak, felérjen hozzá, és az ilyenek ki tudnak kergetni a világból, de szerencsére az írónő nem vitte idegesítően túlzásba.
Mindent összevetve kellemes olvasmány volt, és, mint a molyon említettem, érdemes Jenny Han könyveit nyáron olvasni (az egyiknek még a címében is benne van!), mindegy milyen évszakban játszódik (itt volt hanuka, karácsony, minden, ami nem nyár), valahogy mégis a nyár érzését hordozza magával az írónő stílusa.
Kedvenc karakter: Peter talán, de a hullámvasút - érzés iránti akadályozza, hogy makulátlan kedvenc legyen.
Kedvenc idézet:
" Mert vannak komoly dolgok, amiket komolyan kell venni."
" Margot erre azt mondaná, hogy ő csakis önmagához tartozik. Kitty azt mondaná, hogy ő nem tartozik senkihez. És én, azt hiszem, azt mondanám, hogy a testvéreimhez és az apámhoz tartozom, de ez nem lesz mindig így. Tartozni valakihez – nem tudtam, de most, hogy végiggondolom, mintha mindig is erre vágytam volna. Hogy igazán valakié lehessek, és hogy ő az enyém lehessen."
Kedvenc jelenet/szituáció: még a legelején, Lana Jean Peterre ugrása, vagy SPOILER mikor Josh megcsókolta Lana-t SPOILER VÉGE
Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha szeretnél kritikákat és egyéb dolgokat olvasni tőlem, kövesd be a blog facebook oldalát! És természetesen mindig szívesen látom a kommenteket, írj véleményt a kritikámról vagy a könyvről.
