Árnyalatnyi remény
Sziasztok!
Azt hiszem kezdek leszokni arról, hogy bemásoljam a fülszöveget, 1. mert sok helyet foglal, 2. nagyon sokszor borzalmas és 3. mert én vagy elolvasom, vagy nem, számomra nem sokat nyom a lantban. Inkább magam foglalnám össze a könyv történetét.
1941-et írunk, a főszereplőnket, Linát az anyjával és öccsével együtt elhurcolják otthonról és Szibériába deportálják őket. Nap, mint nap küzdenek az életükért, a lány (sok)mindent lerajzol, hogy ezzel üzenhessen az apjának. A fülszövegből ennyi: "A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól."
Borító: egyszerű, szép, tökéletesen illik a könyv tartalmához.
A könyv témája nagyon megrázó, többször le kellett raknom egy pillanatra, mielőtt tovább olvastam volna, mert belegondoltam az adott helyzetbe, talán túl élethűen elképzeltem és elgondolkodtam, mit érezhettek akkor ott ők. Borzalmas, amit azokkal az emberekkel műveltek, hogy többet ért az életünknél egy rohadt zsebóra, hogy milyen körülmények között éltek évekig. Nem tudom, hogyan képesek normálisan élni, akik ilyeneket átéltek, mert én csak olvastam, de sokkos állapotba kerültem.
Az Árnyalatnyi remény közben végig a döbbenet és a sírás határán voltam, ez nagyjából összeszorult szívet és néha egy-két könnycseppet eredményezett.
A karaktereket nézve a főszereplőnket, Linát sorolnám a semleges kategóriába, volt, ahol szerettem, volt, ahol nem. Lina anyját viszont kifejezetten szerettem, egy erős és szép asszony, aki bármire képes a gyerekeiért és hihetetlenül szereti a férjét. Lina öccse, valamint Andrius, az ő közös párosukat kedveltem, az öccse lett talán a kedvenc szereplőm a könyvből. Andriusról nem sok mindent tudni (elég helyesnek képzeltem), de a Linához kötődő kapcsolata alapján, valamint a talpraesettsége miatt sokszor mentette meg a helyzetet. Lina öccsében leginkább a felnőttes viselkedése fogott meg, benne dúl a kisgyermeki dac, a kamaszkor, és hamar felnőtté kellett válnia, de minden helyzetben a lehető legreálisabb és legbölcsebb reakciót mutatott, nem úgy, mint nővére.
A történetet ennél jobban nem tudnám spoilerek nélkül leírni, de mindenképp nehéz feladat lehetett megbirkózni a megírásával, túlzottan hiteles és ettől szép. Aki kedveli az ilyesmi háborús (nem konkrétan) történeteket vagy pl. A könyvtolvajt, ami hasonló könyv, annak mindenképp tetszik majd! Ha felkeltette az érdeklődésedet a könyv, csak hajrá! Ha észrevételed vagy kérdésed van, szívesen fogadom.
