Szólít a szörny

Sziasztok!
Végre megnézhettem a Szólít a szörny filmváltozatát, nagy bánatomra nem tudtam előtte megszerezni a könyvet. DE! Még mindig elolvashatom, a film csak még nagyobb kedvet csinált hozzá.
Leírás:
A 12 éves Conor (Lewis MacDougall) csodálatos fantáziával és rajztehetséggel megáldott kisfiú. Amikor élete legnagyobb megpróbáltatásával kell szembenéznie, nem akármilyen segítőt kap: egy hatalmas szörny (Liam Neeson) látogat el hozzá éjszakánként, aki fantasztikus történetekkel ébreszti fel a fiúban szunnyadó erőt és bátorságot. Conor végül a mesék és a szörny segítségével nemcsak édesanyja súlyos betegségével, és iskolatársai zaklatásával küzd meg, de a saját félelmeivel, dühével és bűntudatával is.
Elég döcögősen indult, ahhoz képest, hogy a végére milyen hatással volt rám. Majdnem kinyomtam fél óra után, hál' istennek, hogy nem tettem! Képnek direkt nem a tipikus plakátot választottam, mert ez számomra kicsit olyan, mintha Conor felnőttként rajzolta volna.
A film valójában nem hoz magával semmi újat, amit ne láttunk volna még, hanem egy másfajta értelmezést kaptunk. Mint a szörny, mint az egész történet önmagában átlagos. Ki nem hallott még szörnyekről? Melyik filmben nem volt szó egy gyönyörű kapcsolatról, amit akadályoz a betegség?

Ebben a filmben az a csoda, ahogy elkapja ezt a két szálat és egyesíti, ettől lesz egy nagyon mély vonzása, emiatt szól egy kisfiú belső küzdelméről. Mind tudjuk min mehet keresztül, talán át is éltük már, és nekem ez a film teljességgel visszaadta, hogy mit érzünk akkor. SPOILER A kisfiúnak egy szörny, a belső szörnye segít feldolgozni mindent. SPOILER VÉGE
Számomra a lélek működéséről, megnyilvánulásáról szól, amit Patrick Ness és Siobhan Dowd segítségével Juan Antonio Bayona filmre vitt. Nem szoktam megemlegetni az eredeti írókat (forgatókönyvírót) és a rendezőt, de itt muszáj, mert ha ők ezt nem így képzelik el és nem így alkotják meg, akkor most nem tudnám a kedvenceim közé sorolni ezt a filmet, és kevesebb lennék azzal a nagyszerű megfogalmazással, mit is érzek.
Nem mellesleg a filmnek nagyon szép grafikája volt: a szörny, a mesék, amiket mondott, a kisfiú rajzai. Ami a színészeket illeti a kis srác jól játszott, hátborzongatóan, de jól, a többi színész pedig a szerepükhöz méltóan.
Kedvenc idézet: Mikor a szörny ezeket mondja:
" Az emberi lények komplikált szörnyetegek. Elhiszitek a kényelmes hazugságokat, miközben tökéletesen tudjátok a fájdalmas igazságot, ami miatt ezek a hazugságok szükségessé válnak."

SPOILER
" Hogyan lehet egy herceg egyszerre gyilkos és hogyan lehet mégis szeretett uralkodó?
Hogyan lehet egy patikus egyszerre gonosztól vezérelt és egyben helyes gondolkodású?
Hogyan lehet egy láthatatlan ember még magányosabb attól, hogy láthatóvá válik mások számára?"
Mind a három sor egy emberi érzés, olyan, amit nem csak a kisfiú, de mi is megélünk.
SPOILER VÉGE
Kedvenc jelenet/ szituáció: Kettő is van. Az egyik mikor a szörny szétveri a házat és kijön a kisfiúból a düh, majd visszatér a szobába és... A másik pedig a kisfiú és a nagymama ölelkezése, amikor a kórház felé tartanak.