Trevor
Erős.
Ez a szó jut legelőször eszembe a könyvről, de nem a történet miatt. A könyv mondanivalója erős, ami néhány embernek épphogy leesik. Ajánlás több oldalról is érkezett, a kiadótól, vagyis a Tilos az Á-tól, ekkor én is kicsit rákerestem és megtaláltam a Sorok Között Könyves Blog ajánlását.
Borító: A legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb, pont jó, csak a cím és az író nevének betűtípusai, valamint az elhelyezése lehetne másképp.
A könyv.
Feltenném ezt a könyvet, arra a nem túl hosszú polcra, ami mindenkinek el kell olvasni, legyen fiatal vagy idős, nő vagy férfi. A Trevor a maga 96 kicsi oldalával akár megváltoztathatja a nézőpontodat az életre nézve. Vagyis merem remélni, hogy ilyesmi hatással lesz néhányunkra.
Vannak emberek, akik nem értik meg, ha másmilyen embertársuk személyisége, legyen az heteroszexuális vagy homoszexuális. Sok olyan történetet hallottam - mivel egy művészeti iskolába járok, tele művészekkel -, hogy kit miért nem fogadtak el. Legyen szó öltözködési stílusról, érdeklődési körről vagy testalkatról. A diákok sokszor bántják azt, aki másmilyen, kitűnőbb egyéniség, és sajnos ez némileg felnőtt korban is megmarad. Ezzel se nem célozgatok, se nem skatulyáznék be senkit, távol álljon tőlem. Kiemelném, hogy nagyon fontos életszakasz általában az a 12 év (8 év általános, 4 év középiskolai) és sokban meghatározza milyenek leszünk felnőttként.
Ez általában ellentétes, emberibb hatást gyakorol, például, ha mindig szekáltak, lehet, hogy óriási szíved lesz és tárt karokkal viszonyulsz mindenkihez, vagy ha valaki szekáló volt, szintúgy sokkal jobban odafigyel felnőttként a környezetében élőkre. Viszont, nem tudok itt százalékos arányokat felmutatni, nem is akarok, de biztosan sok az olyan ember, aki pont az iskolában megéltek hatására lesz rossz ember. A rossz ember elég tág, fakultatívan értelmezhető, ne arra gondoljatok, hogy valaki bűnöző lesz vagy ilyenek, szimplán az emberi tulajdonságokra, amik megnehezítik a társadalmi helyzetet.
A Trevor egy út kezdetét mutatja vagy egy út keresését. Kinek, hogy tetszik. Ugyan Trevor, a könyv főszereplője, sejtetik, hogy heteroszexuális vagy biszexuális, a könyv nem kifejezetten erről szól. Sokkal inkább, hogy elfogadjuk és megtaláljuk önmagunk, továbbá, hogy mások is elfogadjanak. Amellett, hogy elsőre furcsa volt, kifejezetten tetszett a srác gondolkodása, sokan megirigyelhetnék, tanít nekünk, hogy milyenek legyünk.
Nem utolsó sorban Trevor talán felhívja azon szülők, barátok figyelmét, akik elhanyagolnak másokat, gyereküket. Mert könnyen utolérhet minket a depresszió, és ebből adódóan talán gondolkodunk az öngyilkosságon. Egy biztos, ha valaki ilyenen gondolkodik, az nem az ő hibája, azt elhanyagolják, bántják, neki segítség kell. Ha valaki depressziósnak érzi magát, beszéljen róla, akárkinek. Nem muszáj a szülőkkel, barátokkal, lehet ismeretlenül is, csak mond el neki.
Ennyit szerettem volna. Ha bárkinek van olyan története, amit megosztana velünk, vagy, hogy csak valaki meghallgassa, vagy a nagyvilággal megosztaná, hogy ezzel segítsen, esetleg verse vagy novellája van erről a témáról, azt szívesen fogadjuk.
Még megemlíteném, hogy a Trevorból kisfilm is készült, ami a Youtube-on megtalálható.
