A fiatal írónő, interjú Mészáros Dorkával
Sziasztok! Itt az első interjú, kivel mással, mint az Én vagy senki írónőjével, Mészáros Dorkával?
Van kedvenc könyved? Miért az a kedvenced?
A Kalózok! Celia Reestől, talán azért tetszett nagyon, mert egy igaz történeten alapszik, két kalóznőnek az életét dolgozza fel, és a főszereplők független női alakok, és hozzám közel állnak. Nagyon szeretem, főleg mert nem happy end a vége, szeretem a nem happy end végű könyveket.
Van kedvenc íród?
Három is. Rowling nyílván, én a Harry Potteren nőttem fel, kb. annyi idős voltam, ahogy jöttek ki a könyvek. Nálunk a Harry Potter az nem csak egy könyv, egy egész univerzum és nagyon benne vagyunk, a barátnőimmel órákig képesek vagyunk azon vitatkozni ki melyik házba kerülne és miért, kit vinnénk el magunkkal a Trimágus Tusa báljára, ez egy nagyon fontos kérdés. A filmet nem szeretem, a Cursed Child nem tetszett, annyira nem, de sírtam nevettem, minden volt, viszont a Legendás állatok és megfigyelésük betalált.
Dan Brown –t is nagyon szeretem, A Da Vinci – kód, Angyalok és démonok…mert nagyon pörgősen ír és komoly témákat feszeget.
Magyar szerzők közül Frei Tamás könyveit.
Milyen környezetben szoktál írni? Milyen zenét hallgatsz közben?
Vannak olyanok, amikor tudom, hogy ehhez a sztorihoz most mit kell hallgatni, de Nightwisht, azt mindenhez tudok hallgatni és mindig.
Mikor kezdtél el írni? Minek/kinek a hatására?
Nem volt igazándiból konkrét ok. Már általános iskolában meséket írtam alsó tagozatban, egy füzetbe írtam ezeket és mindegyik végére rajzoltam is. Nagyon vicces. Felsőben már regényt írtam, egy spirál füzet volt egy regény, hiába nem volt kész a sztori, ha ott vége volt a füzetnek, akkor a történetnek is.l Valamennyire örököltem, mert apukám anyukája írt, és nagyon szépen is rajzolt. Valószínűleg tőle örököltem ezt az írói vénát. Nagyon nehéz így egyetem mellett, mert gimiben talán még könnyebb, bár akkor is elég komplikált volt. Elég maximalista vagyok a tanulásban, és megtanultam mindent mondjuk este nyolcra, odakönyörögtem magam, akkor még egy számítógép volt a családban, hogy hadd üljek én ott. Nyílván, nem úgy megy a dolog, hogy akkor most írunk, nekem legalább fél óra, hogy belekészülök, és utána elkezdek írni. Egy órákban ez nem megy. - Dolgozik az egyetem mellett, ha nem lenne elég a szakdolgozat írása. Kriminológiát tanul az ELTE –n. -
Mikor elkezdted írni az Én vagy senkit tudtad már a végét vagy közben alakult ki?
Maga az ötlet megvolt, a karakterek megvoltak, minden nagyon simán ment, egészen addig, míg a felénél rájöttem, hogy akit én gyilkosnak akarok, hogyha a végén tényleg ő lesz az nagyon könnyű lesz. Nagyon sokat gondolkodtam, és végül rájöttem, hogy bele lehet hozni, akit még gondoltam gyilkosnak, szóval ő lett. Megszerettem, akit én gyilkosnak akartam: SPOILER (Gergőt.) SPOILER VÉGE Nóri és Zénó, akiket még megszerettem, az a szenvedés, amit ők átéltek, azt én is. Gergő a szívem csücske, és az ő karaktere meg fog jelenni még, mint Varga Gergő több könyvben. Aliz és Erik kapcsolatát is nagyon szerettem, mókásak, ahogy egymásra próbálnak találni. A kérdésre válaszolva, nagyjából tudtam, abban biztos voltam, hogy a végén SPOILER (valaki meg fog halni) SPOILER VÉGE Egyébként a következő könyvemnél, ami remélhetőleg márciusban megjelenik, abban totál meglepett a történet, írtam, írtam, egyszer csak meghalt egy olyan szereplő, akit én nem akartam megölni, ráadásul imádtam, és rájöttem, hogy nem tudom mit fog magából kihozni a sztori. Egész éjjel nem aludtam, gondolkoztam, és van egy öcsém, aki jól lecseszett, hogy Te vagy író, hát mi az, hogy nem alszol, azon gondolkozol mi fog történni? És igen, totál igaza van, ez fura érzés, mert oké, hogy az lesz, amit te akarsz, de a történet hoz olyan meglepetéseket, amikből rájössz, hogy ez adta magát, tényleg meg kellett halnia.
Ha már az új könyvnél tartunk. Mit várhatunk?
Ez egy fantasy lesz, de úgy, hogy itt is gyilkost keresünk, csak a gyilkos egy farkas. Észak – Amerikában játszódik, egy indián legenda köré épül az egész. Egyelőre nem akarok spoilerezni. Érdekessége, hogy nagyon sok szemszögből látod a történetet. Sok szereplő, köztük felnőttek is. Az elején lesz egy lista a róluk.
Nagyjából mikor fog kijönni?
Én nagyon szeretném, ha március 22. – re kinn lenne, mert akkor van a tavaszi napéjegyenlőség, és ezeknek szerepe van a könyvben.
Milyen írónak lenni Magyarországon? Hogy képzeljük el az egészet?
Nem sok minden tapasztalok belőle, meg én azt hiszem, hogy másképp csinálom. Sok író ismeri egymást alapból, mert mondjuk bölcsész szakot tanultak az egyetemen, vagy irodalom szakot és megvannak ezek a körök. Én Corvinusról jöttem, teljesen más beállítottságú vagyok, úgyhogy nem tudom. De nagyon jó fejek, szeretek velük beszélgetni, már volt a Tilosnak a szerzőivel, íróival ilyen találkozó. Egyszer volt, hogy felismertek, sötét volt, este nyáron, kint ültünk a Nehru parton egyik ismerősömmel, és elment egy csapat ember, egy srác megtorpant és így visszafordult, hogy Nem te írtad az Én vagy senkit? Nem te vagy a Mészáros Dorka? Szerzek egy papírt, akkor aláírod nekem? Azóta ilyen többet nem fordult elő – nevet. – De nagyon kellemes élmény volt. Meg az, hogy kapom az üzeneteket, hogy a gyerekem miatta kezdett el olvasni… Persze vannak negatív kritikák, mert hát a könyv nyílván nem tökéletes, én is érzem, de ezekkel együtt kel tudni élni. Szakma részéről az nagydolog, hogy a Margó díjnak a tízes sortisztjébe bekerültem.
Honnan jött az Élő Cluedo ötlete?
Nem tudom, honnan pattant ki a fejemből így konkrétan. Első évben kriminológián, volt egy ülés, hogy az év menetrendjét megcsinálják, és bevállaltam, hogy megcsinálok egy Élő Cluedo-t. Megcsináltuk, és mindenkinek nagyon tetszett. Akkor jogászok és kriminológusok voltak a hallgatók és sokkal – sokkal durvább kérdéseket tettek fel, és sokkal jobban belementek mindenbe. Akkor még csak süti volt a díj, nem is volt még könyvem, még nem is volt úgy, hogy lesz könyvem. Amikor bekerültem a Pagonyhoz és a Tiloshoz, és akkor ott mondtam, mi lenne, ha folytatnánk tiniknek. Az a színészgárda állandóan megmaradt és velük csináltuk meg a mostanit is. A negyediket a következő könyvemmel akarom összekötni, már meg van a sztori.
Ők, akkor nem profi színésznek?
Nem, mindenki amatőr, a Dani az egyetlen, aki most a látó volt, előtte meg a dobos, ő tanulja. A többiek mind amatőrök, megkértem őket, ők meg szeretik ezt az egészet és mindenben benne vannak.
Hogy születik meg a történet?
Ugye megvannak a színészek, és akkor el kéne nevezni őket. Van egy listám és összenézem őket, azért tudnak ilyenek kijönni. A gyilkos megvan és köré építem a történetet. Szerintem jók ezek a sztorik, pont azon gondolkozom, hogy ezekből ilyen mini krimi sorozatot lehetne csinálni.
