Soha, de soha
Fülszöveg: "Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. Ma délelőtt óta vadidegenek. A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. Ne habozz! Imádni fogod."
Az első reakciómat a könyv után leginkább kábultsággal jellemezném. Erős magam elé bámuló percekkel és álmatlan éjszakával folytatódott, gondolkoztam.
Első sorban azon: mit kellett volna, tenniük, mi lett volna ha... az őrületbe kergettem saját magam. Aztán belegondoltam mit tennék én, ha ilyen helyzetben lennék.
Ezek következményei:
1. A milettvolnaha - szálak a fejemben mind izgalmasak, de semmi értelmük, mert nem én írtam a könyvet. Általában jó fanficek születnek a milettvolnaha dologból, de ebben az esetben végtelen fanfiction lehetne írni.
2. A mitkellettvolnatenniük, amit durván spoileres mondat nélkül nem tudnék elemezni, csak annyit, hogy valós volt a karakterek reakciója, és nem sok minden van, amit másképp kellett volna tenniük. Habár többször használhatták volna a google -t.
2. A mittennékén először arra gondoltam biztos nem reagálnék úgy mint ők. DE ez hülyeség. Rosszabbul reagálnék, mint ők, valószínűleg hisztirohamot kapnék, ordibálnék mindenkivel, hogy értsen meg, aztán elküldenének diliházba. Az emberek nagy része így reagálna, vagy még inkább jól.
Ők viszont egyáltalán nem így reagálnak, okkal.
A történet az első szótól kezdve mindent ránk zúdít, legfőképp a kétségbeesést és a zavart, a hiányérzetet és a gyanakvást. A karaktereknek olyan érzéseik vannak, amiket ők se ismernek fel, velük együtt bizonyosodunk meg róla, hogy most mi is történik és, hogy kéne reagálni. Ezt döbbenetes, ahogy az írónők leírják! Annyira valósághű és magával ragadó, holott valahol borzasztóan nyomasztó is.
A karakterek történetei külön - külön, és a szálak egybekapcsolódása is nagyon részletesen kidolgozott. A két érzés váltakozik: nem értünk semmit és értünk mindent. De soha semelyiket se biztosan. Egyszerűen lehetetlen. Mégis létezik ez a könyv!
Minden infóból egy kicsit kapunk, sose teljes képet, és ettől lesz igazán különleges ez a könyv! Hisz, hogy szerethetünk valamit (könyv) vagy valakit, ha nem tudunk róla mindent? Erről a történetről alig tudunk valamit, mégis csodálatos! Pont azért szeretjük, amilyen. Azt viszont, hogy milyen, nem tudom pontosan megfogalmazni. Nem csak a karaktereknek kell a szívükre hallgatni, nekünk is, ha ezt olvassuk!
Kedvenc karakter: ebben ilyen nem lehet, de amúgy talán Silas öccse, mert úgy segített a bátyának, hogy nem is tudott róla
Kedvenc idézet:
"A zene, amit az ember hallgat, sokat elárul egy emberről."
TALÁN SPOILERES
"Összekeverem a zoknikat meg a bugyikat, érdekel, hogy ki tudom -e akasztani magam."
SPOILER VÉGE
"Ez a legfontosabb először őt kell megtalálnod! Kérlek!" - A maga morbid jelentése miatt,
Kedvenc jelenet/szituáció: A csókjelenet vagy Silas az iskolapszichológusnál - elképzelem milyen fejet vághatott.
SPOLIER És miért gyöngysor? Miért? Hogy néz ki már a csávó egy gyöngysorral a háta közepén? SPOILER VÉGE Köszi, hogy elolvastad a kritikám. Remélem, tetszett! A hozzászólásokat szívesen fogadom, itt vagy a facebookon is.
Valamint felkerült a kibeszélő videó a Badad Books csatornára, kissé hosszú lett, de megéri végignézni! És ha már ott vagytok, iratkozzatok fel! Link itt
